Településünk története

Csomád története régebbi időkre nyúlik vissza, mint más településeké. FAJSZ-fejedelem (?-955) idejében, a honfoglaláskor már létezett Csanád, a mai Csomád. 1219-ben fordult elő először SUNAD alakban. Anonymus, 1280 körül írt munkájában a GESTA HUNGARORUM-ban Csanád vezér nevét szintén SUNAD-nak írja, olvasva: CSUNAD.

Az 1520-as évek elején, a reformáció hatására a falu lakossága evangélikus vallású lett. 1546 körül egy legenda keletkezett a falu teljes elpusztulásáról, mely szerint az itt állomásozó török csapatok vezérének fia beleszeret a csomádi evangélikus pap leányába, és feleségül kéri. Kérésének megtagadása esetén a falu felégetésével és elpusztításával fenyegetozött. A lelkész szóban ígéretet tett a házasságra. Ki is tűzték a mennyegző napját, folytak az előkészületek. A lakodalmat megeloző éjszakán azonban a lelkész családjával együtt elmenekült Csomádról. Lánya nem lett a hódító, pogány vezér fiának felesége. Az, éktelen haragjában, beváltotta ígéretét, a falut felégette, és teljesen elpusztította.

Az 1546-os török adóösszeírásban Csomád már nem szerepel, 1559-ben pedig puszta, elhagyott helyként említik. Ettől az időtől kezdve közel 200 évig lakatlan Csomád területe. 1710-es évek vége felé kezdett benépesülni. Ekkor kezdett kialakulni, épülni a falu azon a helyen, ahol most áll. Kezdetben csak néhány házból álló puszta volt.

1711-ben telepedett le ide 4 jobbágy a Hont megyei Klasszitáról, 4 a Veszprém megyei Iszkáról, 3 pedig Tapolcsányról származott. Ők alapították a községet. 1729 után a betelepítés vegyesen történt, szlovák ajkú telepesekkel. A község neve ekkor már Csomád volt.

"A legrégibb emlékezetnél fogva, a községnek nem vala más neve csak az, a milyet mostanában visel. A község a legrégebbi időtől óta más nevet nem viselt csak Csomád." Pesty Frigyes: Helynévtár Pest-Pilis Solt vármegye 1800 89. oldal 3-4. bekezdés

Az 1760. évben Csomádon már 553 ember élt. 1742-től indult az iskolai oktatás szlovák nyelven. 1810 júniusában a falu újra elpusztult, a tűz martaléka lett, csupán hat ház és az iskola maradt meg, majd néhány éven belül magyar nyelvu családok költöztek a szlovák ajkú telepesek közé.

1835-ben érkezett Csomádra Esztergály Mihály és családja. Esztergály Mihály evangélikus lelkész nagy erőfeszítéseket tett a faluban a magyar nyelv tanítása és megtanulása, az olvasás és kultúra meggyökerezése terén. Lényegileg az ő ideje alatt kezdődött a magyar nyelv gyakori használata a gyülekezeti alkalmakon, a magyar nyelv tanítása az iskolában, az olvasás első helyre kiemelése, a tantárgyak közül.

1860 július 1-én halt meg, itt temették el, sírja az ó-temetőben található. Az evangélikus lelkész, főesperes nevét utca, az iskola és a róla elnevezett alapítvány őrzi a faluban.

1838-ban Petőfi Sándor is járt Csomádon. Itt tartózkodásának emlékére emelték és szentelték fel a paplak kertjében álló Petőfi követ. Él ma egy legenda mely szerint az e kő mellett álló olajfa alatt írta a fiatal Petőfi egyik versét.

1880-ban a falu lakossága 622 fő, evangélikus. Ezekben az években Csomád lakossága főleg a mezőgazdaságból, földművelésből és állattenyésztésből élt. A földművelés és az állattartás az élelem megszerzésének egyik legfontosabb tevékenysége, alapja.

Az I. Világháború és az azt követő nehéz 3 évtized megviseli a község lakóinak életét. A világháborúban hullott bombák, a házak mögötti kerteket és néhány melléképületet rongálták meg.

1944-ben Csomád felszabadult. Ezzel a falu kialakulásának rövid története lezárul. Az ezt követő évtizedek a folyamatos fejlődést mutatják. Mára a község minden utcája aszfalt útburkolattal ellátott, közüzemi víz-, villanyhálózata van, elkészült a csatorna hálózata is. A település közvetlenül hívható telefonon, körzetszáma: 28.

(Ez az idézet Boros Györgyné és Sinkó Mihályné közeljövőben megjelenő könyvéből való,amely Csomád község múltját, hagyományait és szokásait mutatja be.)