Vácegres története

A település első okleveles említése "Sydo" néven ismert. A Zsidó-nemzetség, illetve a nemzetségből származott Csáky-család ősi birtoka. Szent Balázs vértanúnak szentelt premontrei prépostságáról 1284-ben, 1341-ben találni írott forrást, s egy 1446. évi határjárás is említi. 1421-22-ben még a Csákyak birtoka, rövidesen a Rozgonyiak tulajdonába megy át,majd 1525-ben Werbőczi Istváné. A török időben sem néptelenedett el a község, ismerjük török birtokosait is. Csak az 1686-os felszabadító háború idején futottak szét lakói, ám 1695-96-ban ismét benépesült, római katolikus magyarokkal és evangélikus szlovákokkal. A kisnemesek kezén lévő falut a XVIII. század első harmadának végén gr. Grassalkovich Antal szerezte meg, és Gödöllő központú birodalmához csatolta. A Grassalkovich család hanyatlása után birtokainak egy részét Tisza Kálmán, majd tőle Fischer Mór vásárolta meg. A földbirtok a XX. században is a Fischer család birtokában volt.

1943-ig a település neve Zsidó volt. Nevét Endre László, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye alispánjának akaratából változtatták át Vácegresre, mely nevet 1943. május 1-én vette fel.
A domboldalakra kapaszkodó község földművelő lakossága zártan és nehezen élt az elmúlt századokban. Bár a II. világháború után földhöz jutott a parasztság, hamarosan szövetkezetbe tömörült. A föld már nem tudott mindenkit eltartani, ezért ingázóként a környező városokban és Budapesten keresett és talált munkát a lakosság. Az elmúlt évtizedekben a falukép teljesen átalakult. A régi hossztengelyes parasztházak helyére többszintes családi házakat emeltek. A villany és a vízvezeték kiépítését követően, a rendszerváltás után kiépült a gáz és a telefonhálózat is. 2007-ben első ízben szervezte meg az önkormányzat a FALUNAP-ot, amely kicsinek, nagynak, idősnek, fiatalnak egyaránt nyújtott kellemes és nagyon jó szórakozást. Ezt hagyományt teremtve minden évben május 1-én megszervezik.